És az álom valóra válik...

Azt hiszem életemben először szerettem kórházban lenni.Egy ágyas VIP szobában voltam.Ez volt a vágyam és szerencsére teljesült is.Járhattam volna úgy is,hogy bocsi de foglalt.
Szóval miután megszületett Marci ugye volt 2 óránk még a szülőszobán.Majd Őt elvitték,én beültem egy tolókocsiba,Zoli összepakolta a motyómat és irány a 8.emelet.A szobám rögtön a folyosó elején volt,szinte a babákkal szemben.Én voltam Hozzájuk legközelebb :)
Helga elköszönt-ez 2-1/2 3 magasságában lehetett-Csórikám reggel jöhetett vissza dolgozni,mondta majd benéz a délelőtt folyamán.Zoli elpakolászta a cuccomat és hazament.Azaz kint várták a Barátok a folyosón :)
Jó fejek voltak nagyon,a legjobb Barátaink valami csoda folytán-ez a mai napig nem derült ki hogyan-de még a szülőszobába is bejöttek.Anno mikor 8 éve megszületett a Kislányuk mi is bementünk...visszakaptam :))
Szóval Zoli hazament,azaz nem haza hanem Anyósékhoz.Élménybeszámolót tartott-elmesélésből tudom,hogy lelkes volt,fáradt,izgatott,boldog-én pedig próbáltam aludni.Szerintem nem árulok el nagy titkot,de egy szemhunyásnyit sem aludtam.Küldtem az sms-eket,százszor lejátszottam a szülést a fejemben és izgatottan vártam a reggelt,hogy újra a kezemben foghassam a Kisfiamat.Atyaég Anya lettem.

Reggel hatkor volt az "osztás"...

Egész nap velem volt,22 órakor szedték Őket össze.Első nap este már nagyon fáradt voltam.nyolc óra magasságában úgy döntöttem lesz ami lesz megpróbálkozom beadni korábban,egyszerűen ülve majdnem elaludtam.Ekkor már 36 órája ébren voltam.Belementek.Letettem a kis kosarába a csecsemősöknél,de nagyon-nagyon sírt.Én persze felvettem és visszavittem a szobámba.A szívem mintha ki akarták volna tépni,egyszerűen nem tudtam otthagyni.A menetrend egyébként ugyanaz volt minden nap...hatkor osztás,ciciztetés,7-8 között összeszedték Őket,vizit,reggeli...majd újra osztás.Egész nap velünk voltak,majd este 8 órakor gátkezelés-akinek volt ugye gátmetszés-majd 22 órakor összeszedték Őket.

Összességében véve abszolút meg voltam elégedve a kórházzal,jó volt hogy VIP szobában voltam és Zoli is bent tudott így velünk lenni délutánonként a szobában,a Szülésznőmmel maximálisan elégedett vagyok a mai napig,a legjobb választás volt.Ha a Jóisten is úgy ítéli meg,hogy alkalmasak vagyunk Tesókra is...az Ő személye biztos számomra.

2012.08.27-ét írtuk.Hajnali 4-kor arra ébredtem,hogy fáj a hasam.Először nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki-gondoltam az előző napi borzasztóan csípős leves eredménye-majd jött a következő és a következő.Elkezdtem mérni...átlag 8 perc telt el a két fájás között.Szóval így kezdődött...

Egyébként egyedül aludtam épp,Apukád a nappaliban a tévé előtt-ahogy azóta többször is-horpasztott.

Nos...engedtem magamnak egy jó meleg fürdőt.Ugye ezt mondják,hogy ha kamu a fájás akkor elmúlik tőle,ha igazi akkor felerősödik.Nem múlt el...Visszafeküdtem.Izgatott voltam.Tudtam,hogy elindultál a nagy úton...Apának nem szóltam.Egyelőre nem akartam felizgatni.Próbáltam visszaaludni,de természetesen nem ment.Mértem az időt és százszor elképzeltem milyen is lesz,milyen is leszel....

Kicsit később kimentem pisilni...visszafelé jövet Apa felébredt.Mondtam Neki,hogy menjen be a hálóba ott mégiscsak kényelmesebb.Jól vagy?-kérdezte.Mondtam minden oké,azt hiszem itt az idő.(így lassan fél év elteltével ahogy ezeket a sorokat írom könnyek gyűltek a szemembe).Gondolhatod,hogy onnantól le sem tudta hunyni a szemét :) Én mértem,pisilni jártam-majd az egyik ilyen alkalommal távozott a nyákdugó-Apa pedig folyton kérdezősködött.Borzasztó ideges volt.Azt mondta Ő még nem készült fel.Ez akkor abban a pillanatban nagyon viccesen hangzott,hisz volt rá 9 hónapja.

Én visszafeküdtem,Apa felöltözött és lement dolgozni.A fájások ekkor 6 percesek lettek.Felhívtam Helgát,a Szülésznőt hogy mi a helyzet.Azt mondta nyugi.Pihenjek még,várjuk meg míg lemegy a reggeli csúcsforgalom és szépen lassan induljunk el befelé.Újra lezuhanyoztam,"megborotválkoztam" és egy utolsó pillantást vetettem a kórházi pakkomra.Közben-szezon lévén-jöttek a telefonok...két fájás között eladtam 1-2 klímát.Megírtam pár számlát,majd miután megérkeztek a 4 perces fájások lesétáltam (50 lépcsőfok) és szóltam Apának,hogy menjen zuhanyozni és ha lehet borotválkozzon is meg.De most akkor mi van???Megyünk???Iszonyúan nevettünk...

Miközben készülődött összepakoltam mindent,kicsit tettem-vettem hogy mégis valamicske rend legyen már.Mondtam,hogy előbb a raktár felé kell menni,mert fel kell adni futárral két gépet.Vigyük el a számlát stb...

Meg is jegyezték a Fiúk-amit azelőtt többször is viccesen,hogy onnan fogok szülni menni-hogy mit keresek én még mindig ott.Mondom,nyugi Srácok idő van :)) Beültem a kocsiba,mert ekkor már 4 percesek voltak a fájások és némelyik elég erős volt.Apa még rágyújtott...Mondtam is,hogy nem sokan mennek így szülni ahogy mi az tuti.

Azért menet közben többször bevillant-főleg mikor kimaradtak fájások-hogy mi van,ha mégsem szülünk.Mi van,ha hazaküldenek?Nem akarom....nem túl lenni szerettem volna rajta,hanem végre a kezemben fogni Téged.Meglátni az arcod,amit olyan sokszor elképzeltem.Megérinteni...

Szerencsére az úton minden rendben volt-a rettegett M0 nem fogott ki rajtunk-fél óra alatt beértünk.

Felmentünk a 8.emeletre.Ráraktak a ctg-re ami szép egyenletes és sűrű fájásokat mutatott.Meg is lepődtek.

Közben megérkezett Dokibácsi is.Megvizsgált és abban maradtunk,hogy egyelőre várunk.Lehet,hogy éjszakára hazaenged és reggel visszajövünk,de az is elképzelhető hogy maradunk.Egy biztos:reggelre Baba lesz.A délutáni ctg-től is sok függ majd.Ehettem,ihattam és ekkor felhívtuk a leendő Nagyszülőket,hogy történés van J Ki nyugodtabban ki kevésbé nyugodtan fogadta a hírt.Kiültünk a kórház kertjébe és megreggeliztünk,majd újra felmentünk.A következő ctg-t már a szülőszobán csinálták.Szerencsénkre SENKI nem szült épp és a legszebb,legtágasabb szülőszoba szabad volt.Helga egyből ide tett be minket.Franciaágy,kád,labda J minden rendelkezésre állt.Mörfi…a fájások nem voltak olyan szépek.Kicsit kétségbe estem,hogy akkor most mehetünk haza,de még hátra volt a méhszájvizsgálat.1 ujjnyi!Juhéééé.Maradunk! J Ugye eddig nem jelentkeztünk be.Le kellett menni a betegirányítóba és „becsekkolni”.Kisétáltunk a kocsihoz a bőröndért,ekkorra én mint egy pingvin csoszogtam és az egyre erősödő fájásoknak köszönhetően sokszor meg kellett állnom.Apa mondta maradjak,majd Ő behozza a cuccokat,de én erősködtem hogy sétálni akarok.Nos,ezt később átértékeltem…Érdekes látványt nyújtahattam,mivel többen is odajöttek hogy segíthetnek-e.Mondom semmi gond,”csak” vajúdok.Szóval felvettek.Irány a kilencedik emelet.Kipakoltam és Helga újra rákötött a ctg-re.Apa addig ledőlt az ágyra.És elaludt.Még horkolt is J Én is nagyon fáradtnak éreztem magam,de elaludni nem bírtam.Fájások oké,ismét méhszájvizsgálat.Iszonyúan fájt.Még mindig 1cm.Helga mondta következő alkalommal burkot repeszt,mert igaz hogy valahonnan folydogál a magzatvizem,de még bőven van.Kérdeztem az meg milyen…mire számítsak?Asszem nem kellett volna,néha jobb a boldog tudatlanság.Végül korántsem fájt annyira mint számítottam rá,semmivel nem volt rosszabb,mint maga a méhszájvizsgálat.Egyébként ekkorra 2 ujjnyi volt a tágulás.

Körülbelül 5 óra magasságában járhattunk,Apa ekkor hazaugrott mert jött az sms,hogy valami lecsapta a biztosítékot és nem volt áram otthon.Nem akartuk,hogy leolvadjon a hűtő.Egyedül maradtam.Egyedül a gondolataimmal,az érzéseimmel.Féltem.Féltem az ismeretlentől,a fájdalomtól.Boldog voltam.Boldog hogy nemsokára Anya leszek.Izgatott voltam.Izgatott,hogy nemsokára mepillantalak.És egy kicsit szomorú.Szomorú,hogy vége ennek a csodálatos állapotnak.Az állapotnak Veled a pocakomban,a 9 hónap szimbiózisnak aminek minden percét élveztem.Vége a Csodának,de egy új Csoda kezdődik…

Közben Apa visszaért,egymást követte a méhszájvizsgálat és a ctg és a fájások ekkorra brutálisak lettek.Vajúdtam labdán-nagyon fájt-a gravitációnak köszönhetően talán ekkor voltak a legerősebb fájások,majd beültem a kádba.Huh,ez nagyon jól esett.Hirtelen mintha nem éreztem volna a fájásokat vagy legalábbis sokkal enyhébbek lettek volna.Na persze ideig-óráig.Miközben „lubickoltam” végre megérkezett Dokibácsi-aki eddig a magánrendelőjében volt-és véget ért a pihenés.Megvizsgált,ha jól emlékszem ekkor 3 ujjnyi volt a méhszáj.Felgyorsította az eseményeket.Azt mondta visszamegyünk,vegyem át a kórházi köntöst,bekötik az oxitocint és két órán belül kész vagyunk.Egyelőre nem tudtam elhinni.Az oxinak köszönhetően az eddigi brutál fájásaim még durvábbak lettek.Apa nézte az értékeket folyamatosan.Szerencsére a szívhang rendben volt végig…és 1-2 fájásnál még Apa is felszisszent,meg is jegyezte hogy ez most fájhatott.Ááá

Dokibácsi mondta,hogy következő fájásnál erősen koncentráljak…ekkor elsimította a méhszájat.Megjegyezte,hogy ügyes voltam és most nagyon sokat haladtunk előre.

Fájást fájás követett,Helga mondta hogy akkor szóljak,ha a fájás végén úgy érzem hogy nem tudom abbahagyni,mintha kakilnom kellene,akkor fogunk szülni.Pfff na az meg milyen gondoltam magamban,kétségbe estem ,szerettem volna felgyorsítani az eseményeket.Pár fájás után ennek is eljött az ideje.Szóltam,hogy azt hiszem azt érzem amit kell.Bejött Dokibácsi…Mondta,hogy két fájást megvárunk ,ne nyomjak.Na jah,mintha az olyan könnyű lenne.Következőnél nyomhattam.Látta a fejedet,de ekkor én már annyira fáradt voltam,hogy szinte önkívületi állapotban mondtam Apának,hogy nem tudom megcsinálni.Ő pedig csak törölgette a homlokom,fogta a kezem és azt mondta,hogy MEGCSINÁLOD.Erős vagy,mindjárt vége.Nem ment…Csak azt hallottam:hozzátok a kék vákuumot.Jöttek-mentek az emberek körülöttem,közben megérkeztek a csecsemősök,Helga bemosakodott.A gátmetszésből semmit nem éreztem,két fájás között felkerült a vákuum és-ezt már csak elmesélésből tudom-a második tolásra ,2012.08.28-án 0.23 perckor világra jöttél.Abban a pillanatban minden fájdalmam (egy kis időre) elmúlt,ahogy éreztem a kis Testedet kicsusszanni. Visszarogytam az ágyra.Egy gyors pillantást vetettem Rád,Apa pedig annyit mondott:köszönöm!Szeretlek.

Elvittek…hallottam,hogy sírsz.Én pedig mérhetetlenül örültem a hangodnak.Megmosdattak,lemértek (3700 gramm,52 centi) és szépen becsomagoltak.Szóltak Apának,hogy mehet és vigye a fényképezőgépet is.A következő 1 óra a Tiétek volt KETTESBEN.

Eközben engem elkezdtek varrni.Mivel belül is szakadtam kb 8 centit ezért szép kis külső-belső varrattal lettem gazdagabb.Nagyon fájt.Türelmetlen voltam és fáradt.Türelmetlen,mert szerettelek volna végre megérinteni.Megfogni.Végre végeztek és átmehettem a franciaágyra.Odafektettek Mellém és ott,akkor,abban a pillanatban minden megváltozott.Semmi nem érdekelt,minden addigi küzdelmet elfelejtettem,semmi nem fájt csak néztelek és az álmom valóra vált.

Kaptunk két órát Hármasban.Cicire tettelek és Te egyből olyan erősen és ügyesen szopiztál,mintha világ életedben ezt csináltad volna .

Új fejezet kezdődött…Veled.