2012.08.27-ét írtuk.Hajnali 4-kor arra ébredtem,hogy fáj a
hasam.Először nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki-gondoltam az előző
napi borzasztóan csípős leves eredménye-majd jött a következő és a
következő.Elkezdtem mérni...átlag 8 perc telt el a két fájás között.Szóval így
kezdődött...
Egyébként egyedül
aludtam épp,Apukád a nappaliban a tévé előtt-ahogy azóta többször
is-horpasztott.
Nos...engedtem
magamnak egy jó meleg fürdőt.Ugye ezt mondják,hogy ha kamu a fájás akkor
elmúlik tőle,ha igazi akkor felerősödik.Nem múlt el...Visszafeküdtem.Izgatott
voltam.Tudtam,hogy elindultál a nagy úton...Apának nem szóltam.Egyelőre nem
akartam felizgatni.Próbáltam visszaaludni,de természetesen nem ment.Mértem az
időt és százszor elképzeltem milyen is lesz,milyen is leszel....
Kicsit később
kimentem pisilni...visszafelé jövet Apa felébredt.Mondtam Neki,hogy menjen be a
hálóba ott mégiscsak kényelmesebb.Jól vagy?-kérdezte.Mondtam minden oké,azt
hiszem itt az idő.(így lassan fél év elteltével ahogy ezeket a sorokat írom
könnyek gyűltek a szemembe).Gondolhatod,hogy onnantól le sem tudta hunyni a
szemét :) Én mértem,pisilni jártam-majd az egyik ilyen alkalommal távozott a
nyákdugó-Apa pedig folyton kérdezősködött.Borzasztó ideges volt.Azt mondta Ő
még nem készült fel.Ez akkor abban a pillanatban nagyon viccesen hangzott,hisz
volt rá 9 hónapja.
Én
visszafeküdtem,Apa felöltözött és lement dolgozni.A fájások ekkor 6 percesek
lettek.Felhívtam Helgát,a Szülésznőt hogy mi a helyzet.Azt mondta
nyugi.Pihenjek még,várjuk meg míg lemegy a reggeli csúcsforgalom és szépen
lassan induljunk el befelé.Újra lezuhanyoztam,"megborotválkoztam" és
egy utolsó pillantást vetettem a kórházi pakkomra.Közben-szezon lévén-jöttek a
telefonok...két fájás között eladtam 1-2 klímát.Megírtam pár számlát,majd
miután megérkeztek a 4 perces fájások lesétáltam (50 lépcsőfok) és szóltam
Apának,hogy menjen zuhanyozni és ha lehet borotválkozzon is meg.De most akkor
mi van???Megyünk???Iszonyúan nevettünk...
Miközben
készülődött összepakoltam mindent,kicsit tettem-vettem hogy mégis valamicske
rend legyen már.Mondtam,hogy előbb a raktár felé kell menni,mert fel kell adni
futárral két gépet.Vigyük el a számlát stb...
Meg is jegyezték a
Fiúk-amit azelőtt többször is viccesen,hogy onnan fogok szülni menni-hogy mit
keresek én még mindig ott.Mondom,nyugi Srácok idő van :)) Beültem a
kocsiba,mert ekkor már 4 percesek voltak a fájások és némelyik elég erős volt.Apa
még rágyújtott...Mondtam is,hogy nem sokan mennek így szülni ahogy mi az tuti.
Azért menet közben
többször bevillant-főleg mikor kimaradtak fájások-hogy mi van,ha mégsem
szülünk.Mi van,ha hazaküldenek?Nem akarom....nem túl lenni szerettem volna rajta,hanem
végre a kezemben fogni Téged.Meglátni az arcod,amit olyan sokszor
elképzeltem.Megérinteni...
Szerencsére az
úton minden rendben volt-a rettegett M0 nem fogott ki rajtunk-fél óra alatt
beértünk.
Felmentünk a
8.emeletre.Ráraktak a ctg-re ami szép egyenletes és sűrű fájásokat mutatott.Meg
is lepődtek.
Közben megérkezett
Dokibácsi is.Megvizsgált és abban maradtunk,hogy egyelőre várunk.Lehet,hogy
éjszakára hazaenged és reggel visszajövünk,de az is elképzelhető hogy
maradunk.Egy biztos:reggelre Baba lesz.A délutáni ctg-től is sok függ majd.Ehettem,ihattam
és ekkor felhívtuk a leendő Nagyszülőket,hogy történés van J Ki
nyugodtabban ki kevésbé nyugodtan fogadta a hírt.Kiültünk a kórház kertjébe és
megreggeliztünk,majd újra felmentünk.A következő ctg-t már a szülőszobán
csinálták.Szerencsénkre SENKI nem szült épp és a legszebb,legtágasabb
szülőszoba szabad volt.Helga egyből ide tett be minket.Franciaágy,kád,labda J minden
rendelkezésre állt.Mörfi…a fájások nem voltak olyan szépek.Kicsit kétségbe
estem,hogy akkor most mehetünk haza,de még hátra volt a méhszájvizsgálat.1
ujjnyi!Juhéééé.Maradunk! J Ugye eddig nem jelentkeztünk be.Le
kellett menni a betegirányítóba és „becsekkolni”.Kisétáltunk a kocsihoz a
bőröndért,ekkorra én mint egy pingvin csoszogtam és az egyre erősödő fájásoknak
köszönhetően sokszor meg kellett állnom.Apa mondta maradjak,majd Ő behozza a
cuccokat,de én erősködtem hogy sétálni akarok.Nos,ezt később átértékeltem…Érdekes
látványt nyújtahattam,mivel többen is odajöttek hogy segíthetnek-e.Mondom semmi
gond,”csak” vajúdok.Szóval felvettek.Irány a kilencedik emelet.Kipakoltam és
Helga újra rákötött a ctg-re.Apa addig ledőlt az ágyra.És elaludt.Még horkolt
is J Én is nagyon fáradtnak éreztem magam,de elaludni nem
bírtam.Fájások oké,ismét méhszájvizsgálat.Iszonyúan fájt.Még mindig 1cm.Helga
mondta következő alkalommal burkot repeszt,mert igaz hogy valahonnan folydogál
a magzatvizem,de még bőven van.Kérdeztem az meg milyen…mire számítsak?Asszem
nem kellett volna,néha jobb a boldog tudatlanság.Végül korántsem fájt annyira
mint számítottam rá,semmivel nem volt rosszabb,mint maga a
méhszájvizsgálat.Egyébként ekkorra 2 ujjnyi volt a tágulás.
Körülbelül 5 óra magasságában járhattunk,Apa ekkor hazaugrott mert
jött az sms,hogy valami lecsapta a biztosítékot és nem volt áram otthon.Nem
akartuk,hogy leolvadjon a hűtő.Egyedül maradtam.Egyedül a gondolataimmal,az
érzéseimmel.Féltem.Féltem az ismeretlentől,a fájdalomtól.Boldog voltam.Boldog
hogy nemsokára Anya leszek.Izgatott voltam.Izgatott,hogy nemsokára
mepillantalak.És egy kicsit szomorú.Szomorú,hogy vége ennek a csodálatos
állapotnak.Az állapotnak Veled a pocakomban,a 9 hónap szimbiózisnak aminek minden
percét élveztem.Vége a Csodának,de egy új Csoda kezdődik…
Közben Apa visszaért,egymást követte a méhszájvizsgálat és a ctg
és a fájások ekkorra brutálisak lettek.Vajúdtam labdán-nagyon fájt-a
gravitációnak köszönhetően talán ekkor voltak a legerősebb fájások,majd beültem
a kádba.Huh,ez nagyon jól esett.Hirtelen mintha nem éreztem volna a fájásokat
vagy legalábbis sokkal enyhébbek lettek volna.Na persze ideig-óráig.Miközben „lubickoltam”
végre megérkezett Dokibácsi-aki eddig a magánrendelőjében volt-és véget ért a
pihenés.Megvizsgált,ha jól emlékszem ekkor 3 ujjnyi volt a
méhszáj.Felgyorsította az eseményeket.Azt mondta visszamegyünk,vegyem át a
kórházi köntöst,bekötik az oxitocint és két órán belül kész vagyunk.Egyelőre
nem tudtam elhinni.Az oxinak köszönhetően az eddigi brutál fájásaim még
durvábbak lettek.Apa nézte az értékeket folyamatosan.Szerencsére a szívhang
rendben volt végig…és 1-2 fájásnál még Apa is felszisszent,meg is jegyezte hogy
ez most fájhatott.Ááá
Dokibácsi mondta,hogy következő fájásnál erősen koncentráljak…ekkor
elsimította a méhszájat.Megjegyezte,hogy ügyes voltam és most nagyon sokat
haladtunk előre.
Fájást fájás követett,Helga mondta hogy akkor szóljak,ha a fájás
végén úgy érzem hogy nem tudom abbahagyni,mintha kakilnom kellene,akkor fogunk
szülni.Pfff na az meg milyen gondoltam magamban,kétségbe estem ,szerettem volna
felgyorsítani az eseményeket.Pár fájás után ennek is eljött az
ideje.Szóltam,hogy azt hiszem azt érzem amit kell.Bejött Dokibácsi…Mondta,hogy
két fájást megvárunk ,ne nyomjak.Na jah,mintha az olyan könnyű lenne.Következőnél
nyomhattam.Látta a fejedet,de ekkor én már annyira fáradt voltam,hogy szinte önkívületi állapotban mondtam Apának,hogy nem
tudom megcsinálni.Ő pedig csak törölgette a homlokom,fogta a kezem és azt
mondta,hogy MEGCSINÁLOD.Erős vagy,mindjárt vége.Nem ment…Csak azt
hallottam:hozzátok a kék vákuumot.Jöttek-mentek az emberek körülöttem,közben
megérkeztek a csecsemősök,Helga bemosakodott.A gátmetszésből semmit nem
éreztem,két fájás között felkerült a vákuum és-ezt már csak elmesélésből
tudom-a második tolásra ,2012.08.28-án 0.23 perckor világra jöttél.Abban a
pillanatban minden fájdalmam (egy kis időre) elmúlt,ahogy éreztem a kis
Testedet kicsusszanni. Visszarogytam az ágyra.Egy gyors pillantást vetettem
Rád,Apa pedig annyit mondott:köszönöm!Szeretlek.
Elvittek…hallottam,hogy sírsz.Én pedig mérhetetlenül örültem a
hangodnak.Megmosdattak,lemértek (3700 gramm,52 centi) és szépen becsomagoltak.Szóltak
Apának,hogy mehet és vigye a fényképezőgépet is.A következő 1 óra a Tiétek volt
KETTESBEN.
Eközben engem elkezdtek varrni.Mivel belül is szakadtam kb 8
centit ezért szép kis külső-belső varrattal lettem gazdagabb.Nagyon
fájt.Türelmetlen voltam és fáradt.Türelmetlen,mert szerettelek volna végre
megérinteni.Megfogni.Végre végeztek és átmehettem a franciaágyra.Odafektettek
Mellém és ott,akkor,abban a pillanatban minden megváltozott.Semmi nem érdekelt,minden
addigi küzdelmet elfelejtettem,semmi nem fájt csak néztelek és az álmom valóra vált.
Kaptunk két órát Hármasban.Cicire tettelek és Te egyből olyan
erősen és ügyesen szopiztál,mintha világ életedben ezt csináltad volna .
Új fejezet kezdődött…Veled.
