7.hét

Minden gondolatom Katáék körül forog,de így hátha kicsit elfoglalom magam.
Nos...tegnap 17.00-ra jelenésem volt Dokibácsinál.Most a magánrendelőjébe kellett mennem,ami végül is nem volt baj,mert 1.nem kellett korán kelnem,2.jóval kultúráltabb,3.sokkal közelebb van
Időben oda is értem,a portás Hölgy mondta hogy ne ijedjek meg odafent nem mindenki H dokira vár.Na mondom szép kilátások.Szerencsére-vagy nem szerencsére,mert ha picit csúszik talán Zoli is odaér-időben bejutottam.Újra kellett pötyögni a gépbe az összes adatomat,mert elszállt majd vetkőzés következett.És végre újra láttam Őt...dobogott a szíve és már 1cm!Földöntúli boldogság és megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.Sajnáltam,hogy Zoli nem láthatta,de 4 hét múlva mikor mennem kell Ő is eljön.Akkor már úgyis igazi baba formája lesz.Még átmentünk a másik szobába is és megnézett hasi uh-val-mert csak azon a gépen lehet hallani a szívhangot-egyszer sikerült elkapni,de igazából még olyan picike,hogy sajna tényleg csak egy pillanat volt.De azért nagyon jó fej dolog volt Tőle,hogy megpróbálta csak azért,hogy fel tudjam venni a telefonommal.
És akkor íme Ő:

Még megbeszéltük a mit lehet és mit nem dolgokat,egyeztettük a következő randi időpontját majd elköszöntünk.Ahogy lent kiléptem a fotocellán ott állt a Férjem...úgy sajnálom,hogy nem ért oda 10 perccel hamarabb,de így is nagyon jól esett.Ott álltunk,néztük a képet és csak szorított Magához.Szeretem!Őt is,a Kisbabámat is és ezt az egész Csodát!