Így kezdődött...

December 28 volt...ültem az asztalnál és tipródtam.Sokat csalódtam.Rengeteget.Nem akartam egy újabb negatív tesztet bezsebelni,de hagytam magam rábeszélni.3 sikertelen lombikkal,3 inszemmel,1 átjárható petevezetővel a birtokomban már eléggé szkeptikus voltam.Mindegy.Gondoltam lesz ami lesz,elfogadom.Az esélytelenek nyugalmával mártottam bele a kis papírcsíkot az üvegbe.Vártam.Semmi...negatív.Oké,egy újabb.Miért is most sikerülne?Valami isteni sugallatra bevittem magammal a szobába.Fél pillanat múlva ránéztem.Azt hiszem azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni.Odaszaladtam az ablakhoz,remegett kezem-lábam.Nem hittem a szememnek.2 csík!Nekem!Nekem?Le kellett higgadnom,hogy fel tudjam hívni Zolit.Nem értette mit akarok,hogy miért kell hazajönnie?!Senkinek nem kívánom azt a 2 órát.Ennyi időbe telt hazaérnie.Ha a Barátnőm nem tart fel a telefonjával,gyalog indulok útnak.
Hazaért.Remegtem.Olyan sokszor elképzeltem,hogy hogyan is fogom elmondani.Annyi romantikus verziót felállítottam,de akkor ott,abban a pillanatban csak azt akartam,hogy tudja:az álmunk valóra válik.Megfogtam a kezét és bevittem a nappaliba.Megálltunk a karácsonyfa mellett és Ő egyből kiszúrta az Angyalkát.Az Angyalkát,akinek  a szárnyába szúrtam bele a tesztet.Ez az?-kérdezte.Igen,úgy tűnik.Nem nézett rám,könnyes volt a szeme.Magához ölelt.Nagyon bíztam benne,hogy ezért hívsz haza-mondta.Akkor,ott azt hiszem mi voltunk-és vagyunk a mai napig-a világ legboldogabb Párja.Köszönöm!!!